Politikusnak olyan emberek mennek, akik olyannyira alkalmatlanok mindenre, hogy sem biztonsági őrként,  sem ingatlanügynökként vagy BKV ellenőrként  sem tudnak elhelyezkedni. Ezért nehéz mindig eldönteni, hogy kire is voksoljunk. Az egész választási rendszert sokkal jobban működne, ha azt a személyt, vagy pártot kellene beikszelni amelyiket a legkevésbé tartjuk szimpatikusnak, a legkevésbé akarjuk az ország vezetése közelében látni. Amellett, hogy az emberek sokkal jobban szeretnek valakiről rosszat állítani, mint jót, kvázi valaki ellen szavazni, mintsem mellett, ez a tipusú szavazás arra kényszerítené a politikusokat, hogy minél kevesebb marhaságot beszéljenek, ergo: legalább csendben maradnának.

Taktikai szavazásnak azt nevezzük, amikor apu és anyu teljesen lenullázza egymás  szavazatának  értékét azzal, hogy egy-egy szavazatot leadnak az egymással rivalizáló erőkre.  De ezt persze nem nyíltan teszik, és ha nem titkos lenne a szavazás, akkor párkapcsolatok, házasságok százai futnának zátonyra a választás másnapján. Vannak olyan emberek akik szeretik annyira titokban tartani a preferanciájukat, hogy otthon maradnak és el sem mennek szavazni. Ilyen módon soha senki ki nem találja, hogy melyik oldalhoz húz a szívük. Legfeljebb a Gestapo szemléletű pártok akik eddig nem nagyon kaptak többet 3 százaléknál. Na, de majd most!

Az ok, amiért egy szavazáson igen alacsony a részvételi arány, az az, hogy a legtöbb szavazóhely olyan helyen van, ahová a hétköznapi, XXI. századi  emberek nem nagyon járnak. Ilyen például a könyvtár vagy egy iskola! Ha a például egy plázában, vagy egy talponállóban is lehetne szavazni, hosszú sorok kígyóznának a fülkék előtt.

Kicsi országunkban olyan nagyszerű rendszer van, hogy bemegyünk egy fülkébe, hogy válasszunk a miniszterelnök-jelöltek közül, és végül kapunk egy helyi idiótát a szavazókörzet parlamenti képviselőjeként. Ezért van az, hogy amikor a miniszterelnököt interpellálják, akkor olyan érzésünk van, mintha egy elmegyógyintézet ápoltjai szólalnának fel.

A szavazófülkék kinézetre valahol a mobilvécé és a gyors igazolványkép készítő bódé között vannak., és mindenki úgy is érzi benn, hogy most valami obszcént vagy hülyeséget kell csinálni. Ha már a szavazófülkében történő tevékenységeknél tartunk, akkor büszkén állapíthatjuk meg, hogy technológiailag eredményességben jóval az USA előtt járunk.  Ugyanis mi nem műanyag lapokat lyukasztgatunk, vagy tévék képernyőjét tapogatjuk, hanem egy tollal ikszet teszünk egy papírra!

Már benn a fülkében, ha elég szerencsések vagyunk akkor a szavazólapon vicces nevet találhatunk. Ilyenkor mindig erre az emberre kell szavazni, mert gondolhatjuk, hogy mennyi ugratást kellett kiállnia általános iskolában és attól olyan frusztrált lett, hogy politikus szeretne lenni. Meg kell adni neki ezt az örömöt- ez is a demokrácia szépsége!

Az életben nem csak biológiai-, de politikai serdülőkor is van. Egyik reggel hirtelen felkelünk és felismerjük, hogy balosok, vagy jobbosok vagyunk, és onnét kezdve semmilyen kampány, propaganda, vita ezen meggyőződésünket meg nem változtatja, még akkor sem ha a választott oldalunkon már csimpánzok a jelöltek.

Különös módon,  vannak olyan emberek is, akik ahogy öregszenek, úgy vándorolnak át a politikai paletta ellentétes oldalára.  Bár ugyanezt teszik a politikusaik is, így nagy változást nem tapasztalnak!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.