Mindenki meghirdette a programját, vagy amit annak gondol, teljes gőzzel dübörög a választási kampány! Egy kis útmutató arra nézve, hogy hogy is kell politizálnunk!

Mindenki tudja, hogy társaságban nem illik politikáról beszélni, mert csak feldűhítjük a többieket. Azok az emberek akik főállású politikusok lesznek tudatosan és szándékosan éjjel-nappal dühítik az embereket. Egy balos-jobbos nézetű politikai környezetben ha valamelyik oldal mellett elkötelezzük magunkat, akkor mi is tudatosan és szándékosan lemondunk az agyunk egyik felének használatáról. Ebből adódóan nem meglepő, ha a politikusok egymást gyakran féleszűként kezelik. Az a baj, hogy aztán minket is.

Ha valahová el akarunk jutni a politikában, akkor a legjobb, ha fiatalon kezdjük. Így több időnk van balra-jobbra lengedezni, kipróbálni minden oldal minden szegletét, hogy végül ráleljünk a nekünk legjobban profitáló helyre a politikai ingajátékban. Ennek az egyedüli veszélye az, hogy minden más párttársunk ezt teszi, és egy idő után újra azok vesznek körül akiket ezt megelőzően otthegytunk, vagy vérmérséklettől függően elárultunk, hátbatámadtunk. De ez mégsem akkora baj, mert ők is ugyanezt tették velünk, így elérkezik egy új idő, egy új, örök és megbonthatatlan szövetség megkötésére.

Gyakran az emberek azért kezdenek el politizálni, mert azt szeretnék, ha a gyerekeiknek már jobb lenne. Amikor ezt megteszik, akkor köszönetként a gyereiktől azt kapják, hogy azok felnővén a politikai paletta tőlük legtávolabb eső mezején kezdenek el tevékenykedni.

A politizálás helyi szinten érdemes elkezdeni azzal, hogy jelentéktelen őrültségekről, mint például, hogy két méterrel idébb, vagy odébb helyezzen el pihenőpadot a tó körül az önkormányzat,  szenvedélyes és indulatos vitákat generálunk. Már itt érdemes elkezdeni a frakciózást a klikkesedést azzal, hogy a mulyább embereket hamis ígéretekkel megtévesztjük! Tökéletes győzelmet akkor érünk el, ha egyáltalán nem lesznek padok a tó körül, mert az erre szánt pénzt az egymással szembenálló frakciók elköltötték a saját független szakértőik által készített tanulmányokra. Ilyenkor egyértelműen a másik oldalt kell hibáztatni.

Választási kampány idején az utcákon megjelennek a plakátok. Ha azt szeretnénk megtudni, hogy ki az a pár ember akikkel az adott környéken azidőtájt a legkevesebbet és a legvonakodóbb módon beszélgetnek az emberek, valamint kit ikszelnek ki minden party és grillezés meghívotti listájáról akkor csak a plakátokra kell pillantani.

Hogy jó politikusokká váljuk képesnek kell lennünk arra, hogy nagy lelkesedéssel és szenvedéllyel beszélni mindenről, kivétel a feltett kérdésre adandó igaz válasz! Szintén elengedhetetlen, hogy feltétlen hűségünkről biztosítsuk Orbán Viktort, illetve más pártoknál azt a személyt, aki épp abban a hónapban a pártelnök. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a háta mögött ne vegyünk részt a belső ellenzék munkájában és szövetkezzünk a megdöntésére. A folyamat csúcspontjára akkor érünk el ha már mi vagyunk a párt elnöke, és magunk hozunk létre egy belső ellenzéki platformot a saját eltávolításunkra, mert így kontrollálni tudjuk az eseményeket! Végül pedig, igen szoros kapcsolatot kell fenntartani az emberekkel. (Figyelem, az utca emberével való beszélgetés még oké, de a pártiroda titkárnőivel, asszisztensivel fenntartott szexuális kapcsolat már túlmutat ezen a célon!)

Háromféle ember kopogtathat a magyar ajtókon: a szerelő, a jehovista és a kopogtatócédulát gyűjtő aktivista és mindegyik azt ígéri, hogy valamit megjavít. Hacsak nem nagyon-nagyon-de nagyon magányosak nem vagyunk, vagy végzetesen elvízkövesedett a mosógépünk fűtőszála, egyiket se engedjük be! Ne feledjük, ha a politikusok valóban meg tudnának javítani valamit, vagy lenne valami hasznuk, akkor benne lennének a Kisokosban vagy a Yellow Pages-ben!

Ha valóban meg szeretnénk váltani a világot, akkor valamilyen, a média figyelemének felkeltésére alkalmas akciózásba kell kezdenünk. Vagy nem kell akciózni, ha épp birtokoljuk a médiát. Mivel az utóbbi kevesebb embernek adatik meg, így marad a Mozgalom A Humánus Denevérszögecselésért akciócsoport vezetésének felvállalása! A másik módja a dolgoknak, ha jelentős üzleti sikereket érünk el és nagytételben felvásároljuk a politikusokat!

Természetesen nem olyan módon, hogy közvetlenül pénzt adunk értük vagy nekik, hanem azt tesszük amit senki más: meghívjuk őket beszélgetni, grillezni!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.